Itt egy idealizált kép első beteljesületlen nagymotor szerelmemről, legeltesd rajta egy kicsit a szemed, aztán elmesélem a történetét, mert jött utána más is...

Látod, milyen az ember, mindenben az első szerelmét keresi. Mert bizony ez a GPZ körvonalaiban nem sokban különbözik egy combosított T-5-östől: klasszikus motorszépség a motorozás klasszikus korszakának végéről.

Azonban a látvány önmagában kevés... Az első próba itt a nyugati határszél erdőszéli útjain, flanel ingben és vigyorgóban úgy 210 körül, na az hozza meg az igazi hatást!

De hogy értsd, miért nem a pesti kalandokkal folytatódik a sztori, hát az történt, hogy 2. (remélhetőleg utolsó) feleségemmel elköltöztünk a nagyvárosi dzsungelből, mégpedig jó messze, egy olyan kicsi faluba, ami már nincs is. Két srácunk már itt nőtt fel, a nagyobbikból szintén motoros embör lett, nélküle ez a honlap sem született volna meg...

Tanítványaim, akik időközben motoros férfiakká értek, mégis megtaláltak, így hát nem én mentem a motorok után, hanem azok jöttek ide.

A 90-es évek derekát tapostuk, ifjú házasokként tele tettvággyal, és persze élményvadászattal, amit a legkülönbözőbb megélhetési ötleteink sikere, vagy kudarca garantált.

Többek közt belefogtunk a "falusi vendégfogadásba", ami a végén a határozottan "non-profit" motoros bulikba torkollott.

Magyarán: pénz helyett élményekkel gazdagodtunk, amit persze a gumiégetésekhez és felrobbanó kipufogó csövek lángcsóváihoz nem szokott falusi közeg  kissé máshogy értelmezett...

Majd minjárt bedigitalizálok néhány képet, de addig is a dolgot úgy képzeld el, hogy itt élünk egy hektárnyi pagonyban, melynek kerítése sincs és egy 400 mm-es 160 éves tornácos házban, és már a szomszéd faluban járó motorok mély morajából tudjuk, jönnek a haverok, jön a soron következő buli.

Egy aranyosra pörzsölt egész disznó a külön erre a feladatra befogott hűtőben kuksol, ideje a nyársat áttoszni rajta, a tűz már parázzsá szelidült az udvar közepén, vörösbor, sör behűtve.

Hangfalak a tornácon, a "Born to Be Wild" - időzítve, erősítés: 2*100 Watt. Ennyi is elég volt bőven a madárcsicsergős, disznóröfögéses csöndhöz szokott helyi lakosságnak...

GALÉRIA

Tudod Barátom, két ember van, az egyik szabadnak született, a másik meggazdagszik.

A harmadig pedig vegetál, - tehetnéd hozzá.

Ezt azért mondom, mert tudnod kell, akkoriban sokan próbáltak megélni törött motorok behozatalával, de keveseknek sikerült. Így történt, hogy maradék pénzünket osztrák shilingre váltva, majdnem lett végre egy saját nagymotorom, mégpedig egy már mai szemmel is kifinomult dögnek nevezhető Kawasaki GPX 750R-es.

Becs szó, majdnem ilyen volt:

A gond a szokott pénztelenség volt, így hát egy bohém motoros haver tette hozzá a másik felét.

Közös nő, közös motor, egy se jó, ne tudd meg mennyi baj lehet belőle...

Egy csavarhúzó és némi pisztergálás, és már az utánfutón sikerült beröffenteni a fekete szépséget. Kulcsot nem adtak hozzá a simlis bécsi bontósok, ők tudták miért: "biztosítós" volt a dög... A renoválást ( szerencsére oldalán csúszva törték meg) - itt helyben gyönyörűen elvégeztük, aztán a motor minden különösebb papír nélkül hol pesti motoros bulikon trimbölődött, hol pedig itt állt a színben, amig a végén még eladni se sikerült, csak az "üzlettárs" perkálta ki azt a részt amit én sírtam bele a vételnél. Kiperkálta tízezrenként, kábé egy év alatt.

Január, február jeges útjait így láthatta alattam beteljesületlen szerelmem, amikor éppen nálam volt. Gyorsulhattam vele olvadó aszfalton a Cikota alatt, de erről majd itt. Kellemes vízhűtéses zümmögésével, orkán erejű gyorsulásával Igen nagyon szerethető lett volna, na de nem lehetett az enyém, sajnálom.

Ám minden jó, ha a vége jó, így örömmel mondhatom, lett saját motorunk: egy szép fekete Honda VFR 800-as, és a buliztatással sem hagytunk fel soha. A barátok persze megritkultak, de jöttek helyette mások, ahogy ez már lenni szokott.